Klubtalálkozó Tatabánya, 2010.10.02.
1/3 oldal
A Vissza a jövőbe számomra is meghatározó élmény volt annak idején. Az első igazi film volt, amit moziban láttam – mesefilmeket leszámítva. A 90-es években persze megvolt VHS-en a trilógia, de hivatalos formában csak a III. rész. Az első kettőt még alámondásos változatban is volt szerencsém megtekinteni, majd '95 körül nem tudom honnan, de sikerült beszerezni az első részt eredeti nyelven, svéd felirattal! Az volt csak az élmény! Mármint az angol verzió … Amúgy is nagyon kedvel(t)em M.J. Fox-ot, még a Family Ties idejéből, nagyjából azon tanultam meg angolul.
A díszdobozos DVD-kiadás volt a következő állomás, amin meglepődve és szomorúan tapasztaltam, hogy nem az eredeti szinkron hallható. Korábban is tettem tétova kísérletet az eredeti szinkronos változat digitális formában való beszerzésére, de nem jártam sikerrel. Egy hónapja sincs, hogy valamiért újra próbálkoztam, és a Google rögtön kidobott egy bizonyos www.delorean.hu címet. Felcsillant a szemem, írtam is egy hozzászólást, mire egy bizonyos Sid nevű fórumozó elmondta, hogy neki van egy Delorean-je, és szívesen meg is mutatja, ha érdekel. Majd' leestem a székről meglepetésemben és izgalmamban.
Egy majdnem 7 éves fiú és egy 4 éves kislány büszke édesapjaként olyan szerencsében van részem egyébként, hogy ok is nagyon szeretik a trilógiát, és kb. havonta egyszer az o kérésükre meg is nézzük. Pontosabban ok megnézik, én meg el-elcsípek pár percet belőlük – és persze a pár percből általában tv-előtt-ragadás szokott lenni. Így tartanak engem is naprakészen a filmből, mert egyébként magamtól, idő hiányában nem lenne esélyem ilyen gyakran edzésben tartani memóriám ezen területét. A fiam amúgy is nagy autó-őrült, és azzal nyúz már hónapok óta, hogy ő bizony valahol Székesfehérváron látott egy DeLorean-t. Eleddig csak legyintettem rá, és csendben mosolyogtam: ugyan hogy a csudába' láthatott volna kis hazánkban egy DeLorean-t… De Sid nagyvonalú felajánlása villámcsapásszerűen :-) ért, és rögtön arra gondoltam, mekkora meglepetést szerezhetnék (magamon kívül) a fiamnak, ha valóban összejönne egy találkozó a csodaautóval. Gyorsan leegyeztettük Sid-del az időpontot, o pedig rutinosan egy kisebb klubtalálkozót szervezett köré.
Már alig vártam a szombatot, közben izgultam, nehogy rossz idő miatt le kelljen fújni a nagy találkozást. De az égiek velünk voltak: ha hűvös is, de legalább száraz időnk volt a nagy napon. A gyerekeknek csak annyit mondtunk, hogy elmegyünk vásárolni egy kicsit messzebbre, Tatabányán még úgysem jártunk velük. A fiam minden olyan helyen, ahol sok autó van, keresi a különlegeseket, és kéri, hogy fotózzuk le őket. Így volt ez ezúttal is, mivel hamarabb érkeztünk a színhelyre, mint a DeLorean, volt időnk nézelődni. Egy BMW Z3-ast fényképeztünk, amikor ő még nem is sejtette, mekkora durranás van kilátásban. A kocsiban ülve várakoztunk, tűkön ülve lestem, honnan fog érkezni Sid, amikor a fiam felkiáltott: "Apu, nézd, ott egy DeLorean, gyorsan menjünk utána, fényképezzük le!" Ezt az igazi gyermeki örömöt nehéz szavakba öntenem, ráadásul pontosan így éreztem én is. Megnyugtattam, hogy nem fog elszaladni előlünk, hiszen azért jöttünk, hogy láthassuk.
tovább...