2/18 oldal
Végre megérkeztem gyorsan lepacsiztam mindenkivel és végre szemügyre vehettem az autókat. Hát életben még szebb, mint képeken. Azok valahogy nem adják vissza azt az élményt, amit a való élet. Azt meg külön kiemelném, hogy sokkal nagyobb az autó, mint azt sokan gondolják. Nagyon széles és nagyon alacsony. Ezért van az, hogy amikor kipróbáltam akkor elsőre nem bírtam rendesen beleülni. Rövid volt a belseje a lábtérnél, szűk az ülés, nem látok ki, mert magas vagyok… Na mondom, jól indul az egész, amikor eszembe jutott, hogy a kabát nagyon vastag rajtam és le kellene venni. (Most úgy érzem magam, mint a Bélák a Legényanya című filmben, amikor nem férnek el a padon és megpróbálják széthúzni…) Levettem a kabátom ééés VOILA!!! Kényelmesen elfértem az autóban. Mentem egy próbakört az autóval illetve csak mentem volna, de annyira nem voltam hozzászokva, hogy a kapuig jutottam és onnan visszafordultam. Nekem drága mulatság ez az autó ahhoz, hogy összetörjem, mert vezetni tudtam ugyan, de valahogy nem sikerült ráéreznem az autó méreteire. Jobb a békesség szerintem. Na most, hogy a próba is megvolt, beszédbe elegyedtem a házigazdával Zsigával aki kapott az alkalmon és tárlatvezetést adott a műhelyben. Elindultunk és én nem győztem hüledezni a sok egyedi autó láttán. Volt itt minden mi szemnek ingere: Jaguar E-Type, Jaguar XK, Jaguar XJK, Austin Healey, Mercedes 560 SEL 2 és 4 ajtós, Wartburg (NEM A 353-as hanem régebbi), Porsche traktor és még sok érdekesség amiknek a nevére nem emlékszem. És mindegyik autó öregebb volt, mint 30 év. A tárlatvezetés után elkezdtem beszélgetni Siddel, amikor is odajött egy lány hozzánk és elkezdett nézni engem. Majd kisvártatva ennyit mondott: - „Akkor majd én bemutatom magam, ha már az én párom nem teszi meg. Melinda vagyok Sid barátnője, de mindenkinek csak Béb! – Szia, én meg Biadoki vagyok.– Na, ami ezután jött arra még én sem számítottam. Melinda majdnem a nyakamba ugrott örömében hogy élőben is láthat, mert a videón másképp néztem ki, meg hogy mindenkivel találkozott már élőben csak velem nem. Meg is ragadta az alkalmat, hogy megkérdezze: tudok-e pörköltet főzni? Mondom, hogy igen. Azzal a lendülettel karon ragadott és azt mondta, hogy szuper mert a „fiúk– nem akarnak segíteni. Lementünk a bográcshoz a kert alsó részére és jót beszélgettünk pörköltfőzés közben. Miközben ízesíteni akartuk, akkor látjuk, hogy elfogyott a vörösbor. Hát nem megitták a lányok. Alapoztak a bulira. Így elmaradt a vörösbor, de így is nagyon finom volt.
Lassan szállingóztak a többiek is ami egyre csak fokozta a hangulatot. Ekkor vettem a bátorságot, hogy kipróbálom az egyik autót. Sid DeLorean-jére esett a választás, mert az már „be volt járatva”.
Beültem az autóba és egy csapásra elszállt minden félelmem. Mentünk egy kört és hihetetlen élmény volt. Hihetetlen, de élmény!Majd mikor visszaértünk annyira felbátorodtam, hogy kipróbáltam a másik DeLorean-t is. Halmoztam az élvezeteket. Még most is libabőrős a hátam, ha bele gondolok, hogy vezethettem egy ilyen autót. Csodálatos érzés. A második kör után végre elkészült a pörkölt is, amit kitörő örömmel fogadtunk, mert nagyon éhes volt már a banda. Az evés után már csak a beszélgetés volt hátra meg a nosztalgiázás. Nagyon jó hangulatban telt az este. Mindenki mesélt az életéről, arról hogy ki honnan ismeri az autót, honnan a nagy rajongás, mert azért valljuk be, mindenki egy ilyen autóról álmodozik ebben a szűk családias légkörben. Leszállt az este és Zsiga is beállt a kocsival a garázsba hogy ne legyen semmi baja az autónak. Itt aztán elindult az ismeretek egymással való megosztása, plusz fényképek készítése, anekdotázás. Nemsokára Skynet barátunk táskájából előkerült egy kis modell DeLorean 1:24-es méretben.
